Most már bátran ki lehet jelenteni: sok évnyi küszködés és identitáskeresés után a Motorola összerakta magát – méghozzá nem is akárhogyan. Az egykori legendás márkát ma egy letisztult portfólió jellemzi: a megfizethető G-széria, a középkategóriás Edge modellek, valamint a prémium ligában villogó Razr hajlíthatók mind szép ívet rajzolnak fel. Persze időnként becsúszik egy-egy kakukktojás (elég csak a Thinkphone-ra gondolni), és a kínálat frissülése sem mindig problémamentes – olykor eltűnnek vagy visszatérnek funkciók (például a vezeték nélküli töltés a Fusion szériában), és az árak is hajlamosak összecsúszni, mintha egy puzzle-t kéne folyton újrarakni.
Ez a bizonyos kuszaság most az Edge 60 család körül is tetten érhető. Neo változat egyelőre nincs (és lehet, már nem is lesz), a Fusion előbb érkezett, mint a sima Edge 60 és a Pro, az Ultra modellről pedig továbbra is legfeljebb pletykák keringenek. A Fusion például ugyanazzal a processzorral, kijelzővel, akkumulátorral és főkamerával dolgozik, mint a 60-as Edge – miközben százával ugrálnak a forintok a címkén. A Pro viszont hoz némi pluszt: erősebb hardvert, nagyobb kapacitású, modern (Si/C) akkumulátort és gyorsabb töltést. Ráadásul mindezt csupán kb. 35 ezer forint felárért, ami a mostani piacon még viszonylag méltányosnak számít.
Ha kizárólag a specifikáció–ár diagramot nézzük, könnyen mondhatnánk, hogy a Pro a legjobb ajánlat – de amikor kinézünk a Motorola világából, gyorsan kiderül: ezen az árszinten (230–240 ezer forint körül) bizony sokan szeretnének labdába rúgni. Akinek fontos a nyers erő, hamar talál alternatívát, hiszen a Dimensity és Snapdragon márkanevek mögötti teljesítménykülönbségeket ugyan kevesen követik tűpontosan, de a kamera megapixeleit, a töltési sebességet és a dizájnt a legtöbben figyelik. Arról nem is beszélve, hogy a Motorola továbbra is rendre szállítja az IP68/69K védelmet, sőt a MIL-STD 810H teszteket is pipálja – ami legalább annyira szól a marketingnek, mint a való életben mért tartósságnak.
Külső: strapabíró vagy csak szép?
Mindig van bennem egy kis szkepszis, amikor egy gyártó azzal reklámozza a mobilját, hogy az átlagnál jobban tűri a viszontagságokat – majd a képeken meglátom a szélekre lehajló kijelzőt. Hiába a MIL-STD pecsét, ez a forma soha nem fogja túlélni gond nélkül a szabadesést a járdára. A Honor is eljátszotta ezt a Magic7 Lite-tal. De ettől még tény: látványos a dizájn. A citrusillatú készülékház pedig egészen szokatlan – egy apró részlet, ami meglepően szerethető. Az IP68/69K minősítés pedig tényleg piros pont.
Formatervben is akadnak jó megoldások: vékony keretek, letisztult, lankás kamerasziget, kellemes tapintású hátlap. A Pro vegán bőr borítása egyértelműen prémiumabb érzetet kelt, míg a színek – köszönhetően a Pantone partnerségnek – továbbra is különlegesek. A “Shamrock” névre keresztelt fűzöld például tényleg jól mutat, míg a Pro Shadow árnyalata olyan, mintha a szaturációt lehúzták volna minimumra. De mindkettő egyedi és ízléses.
Szintén dícséret jár a környezettudatos csomagolásért: műanyagmentes doboz, szójatintás feliratok, harmonizáló tok – egyedül a töltőt kell külön beszerezni az uniós szabályozás miatt. A méretek és súlyok minimális különbségeit nagyítóval kell keresni, és a kijelzők is szinte egyformák: a Pro 6,7 hüvelykes panelje 0,03 hüvelykkel nagyobb, de a technológia (P-OLED), a 1220 x 2712-es felbontás, a 120 Hz frissítés és a gyártó által ígért 4500 nit csúcsfényerő mind-mind egyezik.
Való élet vs. labor: mit tud a kijelző?
A mérések azért hoztak néhány érdekes adatot. A valós, teljes kijelzőn mért fehér fényerő normál környezetben inkább 500–550 nit körül alakul, ami korrekt, de nem kiugró. Direkt napfényben a Pro tud látványosan erősebben világítani (2000 nit fölé), míg a sima Edge 60 itt is visszafogottabb. Máskülönben a két panelt alig lehet megkülönböztetni – ugyanúgy végtelen a kontraszt, kellemes a színhőmérséklet, és villódzáscsökkentő PWM technológia is akad.
Hardver: papíron és kézben
A belső világuk már nagyobb eltéréseket mutat. A sima Edge 60 a Dimensity 7300-zal dolgozik, ami ebben az árkategóriában legfeljebb tisztes iparosmunka. Az olcsóbb Fusion is ugyanezt kapta – már ott sem lelkesedett érte mindenki. A Pro viszont Dimensity 8350 Extreme chippel fut, ami bár nem csúcskategória, érezhető előrelépés teljesítményben, videózási képességekben és játékgrafikában egyaránt. A GPU különösen nagyot ugrik. Mindkét modell UFS4-es tárhellyel érkezik, ami gyors alkalmazásindítást biztosít.
Terhelésnél a Pro hamarabb melegszik: a stressztesztek alatt 11 Celsius fokos hőemelkedést mutatott, míg a sima Edge 60 csak 6-ot. A stabilitása is gyengébb ilyenkor (42,9% vs. 99,4%), de még ilyenkor is gyorsabb, mint a kistestvér. Cserébe jobban merül – egy intenzív teszt alatt 9%-ot szemben a 4%-kal.
Szoftver és AI: a kötelező körök
A Motorola szoftveres élményét továbbra is az alap Android-közeli filozófia határozza meg, kiegészítve a Hello UI egyre szaporodó extráival. Sajnos idén sem úsztuk meg a kéretlen alkalmazásokat: a Temu, néhány játék és a Facebook előre feltelepítve várja, hogy letiltsd vagy töröld. Szerencsére akadnak valóban hasznos eszközök is: Moto Secure, Family Space, Smart Connect, Moto Unplugged és a praktikus gesztusvezérlés, mint például a rázással indítható zseblámpa. Always-on kijelző viszont nincs a klasszikus értelemben, csak mozgásra vagy érintésre villan fel az óra és az értesítés.
A Pro modell kapott egy külön AI gombot is, ami elsőre izgalmasan hangzik, de gyakorlatban semmivel nem tud többet, mintha a hátlapot kopogtatnánk. A Moto AI ugyan kínál képgenerálást, jegyzetelést és értesítés-összegzőt, de magyarul egyelőre nem beszél, és semmivel nem kiemelkedőbb, mint bármelyik konkurens megoldás. A gyártó ígéri, hogy idővel több AI platform közül lehet majd választani – kíváncsian várjuk.
Android 15-öt kapott mindkét készülék, három főverzió frissítéssel és négy évnyi biztonsági javítással – korrekt, de a Samsung, a Google vagy a Xiaomi már bőkezűbb ígéreteket tesz.